 Idézetek | | "De hát te élsz... Hogyhogy nem haltál meg?" (Rachel)
|
| Születésnapok |
 |
Christopher
Lambert
március 29. |
 |
Sean Connery
augusztus 25. |
|
Clancy Brown
január 5. |
 |
Beatie Edney
október 23. |
|
Roxanne Hart
július 27. |
|
Freddie Mercury
szeptember 5. |
 |
Adrian Paul
május 29. |
 |
Jim Byrnes
szeptember 22. |
 |
Peter Wingfield
szeptember 5. |
 |
Marcus Testory
május 5. |
 |
Bruce Payne
november 22. |
 |
Lisa Barbuscia
június 18. |
|
|
| A segítőkész halhatatlan - www.helloinfo.hu |
- Mi a neve ennek a produkciónak?
 - A címe Nine miles down. A magyar nevét nem tudom. Nehéz lenne megmondani, mivel a címeket Önök mindig másképp fordítják - mosolyog. Szerepel benne Melissa George, Nick Nolte... csak hogy egy-két színészt említsek.
Maga a film egy thriller, egy horror, ami a sivatag közepén játszódik. Egy biztonsági őrt alakítok benne, akinek a felesége - miután megölte gyerekeiket - öngyilkos lett. Főhősünk ezért elhagyja Amerikát és az ausztrál sivatagba települ át, ahol egy szénbányászattal foglalkozó vállalatnál helyezkedik el hasonló munkakörben. Hamarosan kiderül, hogy erről a bányatelepről már huszonöt ember tűnt el, de senki sem tudja, hová. Egyszer csak megjelenik egy nő a színen, és azt állítja, hogy tagja volt ennek a helyi csapatnak. Felmerül a kérdés, hogy ő tényleg egy valós személy-e? Honnan tudhatjuk, hogy nem a pokolból jött-e? A kétely - hogy a nő nem halandó ember, hanem valamilyen másfajta lény - egyre erősödik a biztonsági őrben. Aztán talál néhány halottat is, de nem bukkan az eltűntek nyomára. A történet ezen a szálon fut tovább, hogy feltárja az igazságot. Végül egy tudós kutató társaság fúrásokba kezd, hogy találjanak valamit. Főhősünk pedig egyre inkább arra gyanakszik, hogy nem más, mint maga a pokol terül el a talpuk alatti mélységben, és a nő pedig az a valami, ami onnan kiszabadult.
- Nemcsak a filmvásznon, hanem a színpadon is rendszeresen láthatják, hallhatják a nézők, mint színészt és rendezőt egyaránt. Mi volt a legutolsó színpadi munkája?
- Igazából egyelőre még csak egy kisebb színjátszó csoportnak rendezek rövidebb jeleneteket. Ez a saját csoportom, három éve kezdtük el. Olyan színészekből álló társaság vagyunk, akik hetente egyszer találkoznak, hogy jeleneteket, monológokat dolgozzanak ki, gyakorolva ezzel a különböző színészi technikákat.
Egyébként inkább írok és producerkedem, mint hogy rendezzek. Már ki is dolgoztam néhány forgatókönyvet, és egyszer majd szeretném bemutatni őket.
- Ön bármerre jár a világon, Londontól Los Angelesig, Thaiföldtől Ausztráliáig, mindenütt végtelen szeretettel, és nagy-nagy tisztelettel fogadják. Mi az Ön népszerűségének titka?
- Úgy gondolom, általában tisztelik a színészeket. Szerencsésnek mondhatom magam, mert értékelik, amit csinálok. Ha átéléssel és szenvedéllyel játszol, ha jól dolgozol, akkor az emberek szeretnek, de ha nem veszed komolyan, azt rögtön észreveszed, mert akkor kevésbé tisztelnek.
- Sokan saját népszerűségük áldozatai lesznek, akár úgy, hogy elhiszik magukról, hogy tévedhetetlenek és mindenki fölött állnak, akár úgy, hogy nem tudják feldolgozni a sikert, és ezért a drogokba, az italba menekülnek: agresszívvé és kiállhatatlanná válnak. A hosszú évek során ilyen népszerűség mellett hogyan sikerült megőriznie az önben rejlő természetességet és egyszerűséget?
- Érdekes, hogy ezt kérdi, mert nagyon sok ember és nagyon sok színész van, aki ellenáll a kísértésnek és talpon tud maradni. Amerikában azért ez nehezebb, mert mindenki azt mondja: "Nagyszerű, mesés vagy", és ebben el is kezdesz hinni. Viszont ha Angliába vagy Franciaországba mész, vagy valamerre Európában, akkor kevésbé sztárolnak. Vagy csak elég elmenni az anyukámhoz, aki rögtön szól, hogy "hajajaj" térjek vissza a földre - teszi hozzá vidáman.
Az egyetlen nem szokványos dolog az életemben az, hogy rengeteget utazom. Egyébként ugyanazt csinálom, amit a többiek, és ugyanúgy: vásárolni megyek, főzök, görkorcsolyázom, mint bárki más.
- Érdekes tulajdonságok lehetnek önben, hisz egyfelől az olasz temperamentumot, másfelől a köztudottan angoloknak tulajdonított hidegvért örökölte. Hogyan fér meg önben ez a kettő?
- Meglehetősen jól, úgy gondolom. Ez az énem része. Anyukám az olasz, apukám meg a gyakorlatias oldalam. Alaptermészetemet - a józan észt, a megfontoltságot - apámtól örököltem. De mivel mindkettőjük tulajdonságai megvannak bennem, forróvérű olasz is vagyok. Ezért is foglalkozom annyit a küzdősportokkal... hogy lehiggadjak - néz rám mosolyogva.
- Akik látták például a Zsaru az űrből című produkciót, vagy találkoztak Önnel személyesen, tudják, hogy Ön nem csak rezzenéstelen arcú, igazságért küzdő harcos, hanem jó kedélyű, vidámságot kedvelő ember is. Szeretne ön több humoros darabban játszani?
- Nagyon örülnék neki! Érdekes lenne. Talán könnyebb is, bár lehet, hogy maga a munka nem is lenne annyira vicces. Az emberek a Hegylakó-beli szerepem miatt komolynak könyveltek el, ezért is szeretnék több komikus darabban játszani.
- Ön hogyan vészeli át a nehéz időszakokat az életében?
- Emlékszem arra az időszakra, amikor körülbelül két évig nagyon rosszul mentek a dolgaim. Csak egyre tudtam gondolni: arra, hogy rendben, egyszer majd minden jobbra fordul. Ahányszor csak azt mondtam magamnak: "Hidd el, jobb lesz!", "Hidd el, jobb lesz!", történt valami, ami nem engedett mélyebbre süllyednem. Végül egy év múlva tényleg jobbra fordult minden. Azt hiszem, az egyetlen dolog, amit ilyenkor tehetsz, hogy pozitívan gondolkodsz, mert a fény, a világosság mindig ott van előtted, csak néha előfordul, hogy nem látod a kanyartól. Ezért tehát mindig csak előre kell nézni, és menni töretlenül, mert különben visszazuhansz a mélybe.
- Mi az, amit leginkább értékel az embertársaiban? (Egy munkatársban, egy barátban, egy barátnőben...)
- Azt hiszem, az őszinteséget. Szeretem, ha valaki őszinte hozzám. Néha nehéz ugyan megtenni, de egy igaz barát mindig megmondja neked az igazat, még akkor is, ha megbánt vele.
- Ön filmet forgat, színjátszó csoportot vezet, forgatókönyvet ír - azt hihetnénk, hogy szerteágazó tevékenységei mellett nem sok ideje marad mással foglalkozni. Ön azonban rácáfol erre, hiszen évek óta foglalkozik rászoruló gyerekek megsegítésével. Létrehozott egy alapítványt is, melynek P.E.A.C.E. a neve. Miért vágott bele?
- Szerintem fontos az ilyesmire időt szakítani. Számomra az élet nem arról szól, hogy mim van, hanem az útról, amit megteszek. Majd a halál előtti pillanatban nem az lesz a fontos, ami a birtokomban van, hanem az, hogy mit értem el az életben, mennyit tudtam segíteni másokon. Szeretném jobbá tenni a dolgokat, és azért foglakozom ezzel, mert ezt súgja egy belső hang, erre ösztönöz a lelkem.
- Van valami különös indoka annak, hogy Ön úgy döntött, a gyerekeket támogatja? Sokan különböző állat- vagy természetvédő szervezetekhez csatlakoznak.
- Úgy hiszem, a probléma a társadalomban rejlik. Veszélyes dolgok leselkednek manapság mindenkire. A gyerekek azonban a jövő ígéretei, ezért nagyon fontos, hogy milyen hatások érik őket. Kötelességünk a lehető legtöbb módon támogatni fejlődésüket, hiszen tizenöt-húsz év múlva tőlük függ majd, milyen lesz a világ, amelyben élünk.
Van egy kép, amit nagyon felháborítónak tartok. Még mindig előttem van, pedig évekkel ezelőtt láttam - meséli felhőssé vált tekintettel. Egyszer, amikor néztem a híreket, pont a közel-keleti problémák idején, mutattak egy apát, amint éppen egy fegyvert ad a kisfia kezébe. Szörnyű érzés volt látni, ahogy egy gyereket az erőszakra tanítanak. Az erőszak semmit nem old meg, mindig van egy helyesebb út a probléma megoldására - teszi hozzá látható felháborodással.
- Minek a rövidítése a P.E.A.C.E.?
- A "peace" szót szerte a világon ismerik és megértik, ezért szerettem volna valamilyen kapcsolatba hozni a gyerekekkel. Csak azt nem tudtam, hogyan. Azonban miközben néztem a betűket, egyszerre csak rájöttem: hiszen minden benne van ebben az egy szóban! Így lett a Protect, Educate, Aid Children Everywhere szavak rövidítéséből P.E.A.C.E. az alapítvány neve. Célunk az oktatási körülmények és színvonal fejlesztése, a tanulásra ösztönzés, az életkörülmények javítása, a védelem; azaz segíteni és segélyt nyújtani a gyerekeknek szerte a világon.
 - Milyen területei vannak a gyerekek megsegítésének?
- A legelején, amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, indítottunk egy programot, "Az iskola megváltoztatja az életedet" volt a neve. Közismert emberek segítségével igyekeztünk az iskolai oktatás színvonalát javítani. Minden egyes híresség külön tanított egy-egy osztályt, így nagyjából 6-7 osztály tudásszintjét sikerült emelni. Fejlesztettük a gyerekek olvasási, rajzolási, koncentrálási készségét, hogy később könnyebben és önállóan is tovább fejlődhessenek.
Ezt hatalmas eredménynek érzem. Én is foglalkoztam 2-3 emberrel, de e mellett maga a szervezés óriási energiát vett igénybe, és nem volt rá annyi időm, amennyit szerettem volna. Ezért úgy döntöttem, hogy létrehozok egy szakszerű vezetőséget és szervezetet. Mára már szerte a világon önkéntes munkatársaim vannak. Nos, így indult ez a tevékenységem.
Amikor 2004-ben a cunami katasztrófa történt, és a testvérem - aki maga is thaiföldi lakos - felhívott, rögtön mondtam neki, hogy segítek. Úgy tűnt, a legjobb módja ennek az, ha minél több pénzt szerzek. Felkerestem hát különböző embereket, akikkel megszerveztünk egy árverést. Az első ilyen aukción a Hegylakó kellékei találtak új gazdára, és a befolyt összeg már egyetlen alkalom után 43 ezer dollár volt.
Tehát ami elveszett, azt a P.E.A.C.E. megtalálta újra abban, hogy különböző híres film, televíziós, sport tárgyakból és kellékekből újabb aukciókat szervez. Most már több különböző alapítványt is támogatunk. Természetesen elsősorban a cunami árván maradt és otthontalanná vált kis áldozatainak megsegítésére létrehozott szervezeteket, melyből Thaiföldön kettő is működik. Van egy szervezetünk Amerikában, amely az új vesére vagy szívre váró gyerekek életben maradásához szükséges transzplantációs műtétek összegét segíti előteremteni. Harmadik szervezetünk által pedig pénzt gyűjtünk iskolakönyvekre és tanszerekre, hogy segítsük a gyerekek taníttatását Pakisztánban. Nemrég volt a harmadik - szintén sikeres aukciónk. Az alapítvány évről évre sikeresebb: csak tavaly mintegy százezer dollárt gyűjtöttünk össze, és osztottunk szét különböző célokra.
- Végezetül, álljon itt egy idézet azok közül a szeretettel teli, meleg barátsággal írt, sokszor megható üdvözletek közül, amelyeket Ön a születésnapjára kapott. Úgy gondolom, ezek a szavak mindannyiunk helyett beszélnek, ezért engedje meg, hogy én is ezzel köszönjem meg az interjút.
'May your unique light continue to shine, and may your generous and loving spirit continue to inspire all of us in our day to day lives.'
"Kívánjuk, hogy az Ön különleges lényéből áradó nagylelkűség és szeretet továbbra is inspiráljon bennünket mindennapjainkon."
Kiss Petra
Fotó: Vas Péter
www.helloinfo.hu
2006. július 18. |
|
|
Még nem küldtek hozzászólást
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
| Hegylakó: történetek | |
| Bejelentkezés | |
|
| Üzenőfal | Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
| Fight Spam |  |
|
HEGYLAKÓ
Megnézem! Látam azt arészt de kiesett a tudatomból, hogy ő is benne van, Kiváncsian várom.
