A segítőkész halhatatlan - www.helloinfo.hu
Írta: Zsuzsa Dátum: 2006 July 26 19:29:50
A sármos, olaszos külsejű színész több - magánéleti és hivatalos - szállal is kötődik Magyarországhoz. Számára ezek közül bizonyára a legfontosabb, hogy félig magyar származású barátnője itt lakik. Érte gyakorta átrepüli az óceánt, hogy távol a világ zajától, a fürkész szemek vizsgálódásától, békében és nyugalomban eltölthessen vele pár napot. Adrian már forgatott nálunk, és legújabb filmjének - a "Nine miles down" című thrillernek - egyes jeleneteit is itt fogják majd rögzíteni a namíbiai sivatagi felvételek után.
A leginkább csak Duncan McLeod-ként emlegetett sztár június elején érkezett hazánkba, a Jövő Házában rendezett VII. Átjáró Fesztivál egyik díszvendégeként. A rendezvény előestéjén ellátogatott kedvenc éttermébe (a belvárosi Óceán Bár & Grillbe), ahol a tiszteletére rendezett VIP partyn a hazai média és filmes szakma több neves személyisége is megjelent. A fesztiválprogram szerint a közönségtalálkozóra szombaton került sor. A zsúfolt színházteremben Adrian órák hosszat készségesen, szellemesen és fáradhatatlanul válaszolgatott a rajongók kérdéseire, majd a hétvége mindkét napján hősiesen állta az autogramkérők és lelkesen fényképezni vágyók rohamát.
(Ismerve a nálunk sztárnak kikiáltott egyes hazai "hírességek" stílusát, nem ártott volna, ha néhányan beülnek a találkozóra, hogy leckét vegyenek szerénységből, közvetlenségből, emberségből - és abból, hogyan kell és lehet a közismertséggel és/vagy a népszerűséggel együtt élni.)
A közkedvelt színésszel nemrég sikerült találkoznom. Adrian a tőle már megszokott kedvességgel és türelemmel állta a kérdések özönét.
- Mit szólt akkor, amikor felkérték, hogy legyen díszvendég az Átjáró Fesztiválon?
- Nagyon örültem a meghívásnak, ugyanis még soha nem voltam hasonló rendezvényen Magyarországon. Véleményem szerint a rajongók tábora ugyanúgy összetart itt is, mint Lengyelországban, Hollandiában, Franciaországban, Angliában vagy Amerikában, hiszen mindenütt hasonló típusú emberek érdeklődnek a tudományos-fantasztikus filmek és irodalom iránt.
- Ön Duncan McLeodként halhatatlant, a Zsaru az űrből (Tracker) nyomozójaként pedig egy másik bolygóról érkezett - természetfeletti képességekkel rendelkező - idegent testesít meg. Hisz Ön a természetfölötti erőkben, illetve abban, hogy léteznek más, idegen kultúrák is rajtunk kívül?
- Igen, hiszek az összesben. Butaság lenne azt hinni, hogy nincsen rajtunk kívül más élet az Univerzumban. Nem tudom, hogy mi az, de mindenképpen lennie kell valaminek.
- Hisz Ön Istenben?
- Feltétlenül hiszek egy felettünk álló hatalomban. A vallás azonban különböző egyházak, országok, kultúrák értelmezése Istenről. A hindu, a muszlin, a katolikus és a többi irányzat csak egy-egy elképzelése annak, hogy Istennek milyennek kellene lennie. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik rosszabb vagy jobb, hiszen végül is bárki bármiben hisz, az Isten egy és ugyanaz.
- Ön nemrég fejezte be a Hegylakó ötödik részének, a Forrásnak a forgatását. Úgy tudom, a felvételek egy részére a hideg Litvániában került sor. Nehezek voltak a körülmények?
- Hideg volt ugyan, de még zordabb lett az időjárás, miután eljöttünk onnan. Litvánia láthatóan fejlődik, ami meglátszik a stúdiókon és a filmgyártásban is. A nehézséget inkább az okozta, hogy sokan nem voltak hozzászokva az amerikai vagy a nyugati stílusú csapatmunkához, ezért más országokból kellett embereket hoznunk, hogy megmutassák, hogyan is képzeljük el a dolgot. Ez bizony elég körülményesen ment, mivel folyton fordíttatni kellett, hogy megértsék, mi az, amit várunk tőlük.
- Ön nemcsak, mint színész, hanem mint executive producer (magyarul: ügyvezető igazgató) is fémjelzi ezt a filmet. Miben tér el ez a rész az előzőektől?
- Próbáltunk minél többet változtatni rajta. A koncepció az volt, hogy a kor vizuális és technikai igényeinek megfelelve, speciális effektusokkal fűszerezve, fiatal szereplők felvonultatása mellett vigyük tovább a történet eddigi irányvonalát.
- A szereplők között még magyar kaszkadőröket is találunk. Miért esett rájuk a választás?
- Litvániában nem volt megfelelő kaszkadőr csapat, ezért a legjobb és a legközelebbi, amit kaphattunk, a magyar volt, Ungár Béla kitűnő vezetésével. A stáb tagjai összesen mintegy tíz helyről, köztük Lengyelországból, Csehországból, Ausztriából, Kanadából, Amerikából, Angliából érkeztek. Minden ország jeleskedik valamiben; a tapasztalat ahhoz kell, hogy ezek alapján helyesen válasszuk ki a megfelelő embereket.
- Veszélyes volt a forgatás?
- Bármilyen filmben, ha veszélyes jelenetet vállalsz, először orvosi vizsgálaton kell átesned, többek között a biztosítás miatt is. Mivel előzőleg már volt egy sérülésem, azt kellett mondanom, hogy volt egy autóbalesetem, különben ha valami történt volna velem, a biztosító cég nem fizetett volna. Így azonban, ezt meghallva közölték velem, hogy nem vehetek részt semmiféle mutatványban. Ráadásul elvégeztették velem a létező összes tesztet: a drog- és a vizelet tesztet, a szív és érrendszeri vizsgálatot, szóval mindent. A tiltás ellenére már a Hegylakó forgatásának az első napján fölvittek vagy négy méterre, és az egyik díszletről a másikra kellett átugranom. Lehetett vagy három méter a távolság közöttük, és a magasságuk is különböző volt. A második napon a derekamra erősítettek egy drótot, és felvittek a magasba, a csúcsra. Nem tudom hány méterre, de rettentő magas volt; még a barátnőm, Alex is vitázni kezdett velem emiatt. Talán tizenkét-tizennégy méteren voltam, innen kellett leugranom a földre. A filmben ez majd úgy látszik, mintha egy nagyon magas épületről ugranék le - teszi hozzá.
- Nem félt?
- Dehogynem. Utálok a magasban lenni, nem szeretem a magaslatokat. Ez konkrét félelem - nevet rám. A vicces az egészben, hogy nem elég, hogy fent voltam az építmény tetején, ami úgy nézett ki, mint egy épület oldala, hanem még le is kellett ugranom egy halom dobozra. Mivel ilyet még soha nem csináltam, és nem is gyakoroltam, csak reméltem, hogy meg tudom tenni. Azzal bíztattak, hogy nyugodtan leugorhatok, nincs semmi probléma. Kétszer megpróbáltam, és másodszorra már jobban sikerült, mert tudtam, hogy mi vár rám.
- Duncan McLeod technikája mindenkit lenyűgöz, aki látta őt a sorozatban vagy a filmvásznon. Mikor kezdett el kardozni, illetve a küzdősportokkal foglalkozni, és milyen vállfajukat űzi?
- A küzdősportokat körülbelül négy, a kardozást pedig nagyjából egy évvel a Hegylakó indulása előtt kezdtem el, úgy 1989-90 körül. Jelenlegi stílusom alapja a hun gar, a kung fu egyik ága, amivel 1991-ben kezdtem el foglalkozni. Más harcművészeteket is űztem, például taekwondo-t még a kickbox előtt. Filmbeli technikámat különböző - japán, kínai, koreai és európai - harcmodorok ötvözésével alkottam meg, ettől lett egyedi.
Sokan a harcművészetet is egyfajta művészeti ágnak tartják, mint például a festészetet. A festő sem egy színt alkalmaz, palettáján a szürke, a barna, a zöld éppen úgy megtalálható, mint a többi. A harcművész is több stílus keverékéből alakítja ki a sajátját - különböző dolgokat használ edzése során, hogy kihozza a magából a legjobbat - ettől lesz más, mint a többi.
- Hogyan őrzi meg hihetetlen ruganyosságát? Mit tesz azért, hogy továbbra is ilyen fitt maradjon?
- Rengeteg munkával. Néhány évvel ezelőtt ruganyosabb voltam, de még mindig nagyon sokat edzek. Konditerembe járok, különböző küzdő- és egyéb sportokat űzök. Kiemelkedően fontosnak tartom a megfelelő nyújtást is.
Ráadásul az étrendemre is vigyázok. Többek között nem eszem tejszínt, tejszínes dolgokat, vajat; kenyeret is csak alkalmanként.
- Úgy hallottam, szereti a palacsintát...
- Néha reggelente sütök palacsintát is, de ez másfajta búzával készül. Ez másféle, amerikai stílusú palacsinta - mondja a nevetve, a "palacsinta" szót magyarul. Különböző dolgokat teszek bele, például lenmagot, teljes kiőrlésű búzalisztet, banánt.
- Változtat az étrendjén, az étkezési szokásain, ha filmezni kezd?
- Igen, a diétám szigorúbbá válik ilyenkor. Attól függ, hogy éppen mit játszom. Ha szükséges, és ha a szerep megkívánja, akkor jobban odafigyelek, és akkor jobban is nézek ki. Most kezdek egy filmet Afrikában, aminek egy részét utána majd Magyarországon vesszük fel. Ebben például van néhány jelenet, amikor többet kell megmutatnom magamból.
Kiss Petra
Fotó: Vas Péter
www.helloinfo.hu
2006. július 18.
- Mi a neve ennek a produkciónak?
- A címe Nine miles down. A magyar nevét nem tudom. Nehéz lenne megmondani, mivel a címeket Önök mindig másképp fordítják - mosolyog. Szerepel benne Melissa George, Nick Nolte... csak hogy egy-két színészt említsek.
Maga a film egy thriller, egy horror, ami a sivatag közepén játszódik. Egy biztonsági őrt alakítok benne, akinek a felesége - miután megölte gyerekeiket - öngyilkos lett. Főhősünk ezért elhagyja Amerikát és az ausztrál sivatagba települ át, ahol egy szénbányászattal foglalkozó vállalatnál helyezkedik el hasonló munkakörben. Hamarosan kiderül, hogy erről a bányatelepről már huszonöt ember tűnt el, de senki sem tudja, hová. Egyszer csak megjelenik egy nő a színen, és azt állítja, hogy tagja volt ennek a helyi csapatnak. Felmerül a kérdés, hogy ő tényleg egy valós személy-e? Honnan tudhatjuk, hogy nem a pokolból jött-e? A kétely - hogy a nő nem halandó ember, hanem valamilyen másfajta lény - egyre erősödik a biztonsági őrben. Aztán talál néhány halottat is, de nem bukkan az eltűntek nyomára. A történet ezen a szálon fut tovább, hogy feltárja az igazságot. Végül egy tudós kutató társaság fúrásokba kezd, hogy találjanak valamit. Főhősünk pedig egyre inkább arra gyanakszik, hogy nem más, mint maga a pokol terül el a talpuk alatti mélységben, és a nő pedig az a valami, ami onnan kiszabadult.
- Nemcsak a filmvásznon, hanem a színpadon is rendszeresen láthatják, hallhatják a nézők, mint színészt és rendezőt egyaránt. Mi volt a legutolsó színpadi munkája?
- Igazából egyelőre még csak egy kisebb színjátszó csoportnak rendezek rövidebb jeleneteket. Ez a saját csoportom, három éve kezdtük el. Olyan színészekből álló társaság vagyunk, akik hetente egyszer találkoznak, hogy jeleneteket, monológokat dolgozzanak ki, gyakorolva ezzel a különböző színészi technikákat.
Egyébként inkább írok és producerkedem, mint hogy rendezzek. Már ki is dolgoztam néhány forgatókönyvet, és egyszer majd szeretném bemutatni őket.
- Ön bármerre jár a világon, Londontól Los Angelesig, Thaiföldtől Ausztráliáig, mindenütt végtelen szeretettel, és nagy-nagy tisztelettel fogadják. Mi az Ön népszerűségének titka?
- Úgy gondolom, általában tisztelik a színészeket. Szerencsésnek mondhatom magam, mert értékelik, amit csinálok. Ha átéléssel és szenvedéllyel játszol, ha jól dolgozol, akkor az emberek szeretnek, de ha nem veszed komolyan, azt rögtön észreveszed, mert akkor kevésbé tisztelnek.
- Sokan saját népszerűségük áldozatai lesznek, akár úgy, hogy elhiszik magukról, hogy tévedhetetlenek és mindenki fölött állnak, akár úgy, hogy nem tudják feldolgozni a sikert, és ezért a drogokba, az italba menekülnek: agresszívvé és kiállhatatlanná válnak. A hosszú évek során ilyen népszerűség mellett hogyan sikerült megőriznie az önben rejlő természetességet és egyszerűséget?
- Érdekes, hogy ezt kérdi, mert nagyon sok ember és nagyon sok színész van, aki ellenáll a kísértésnek és talpon tud maradni. Amerikában azért ez nehezebb, mert mindenki azt mondja: "Nagyszerű, mesés vagy", és ebben el is kezdesz hinni. Viszont ha Angliába vagy Franciaországba mész, vagy valamerre Európában, akkor kevésbé sztárolnak. Vagy csak elég elmenni az anyukámhoz, aki rögtön szól, hogy "hajajaj" térjek vissza a földre - teszi hozzá vidáman.
Az egyetlen nem szokványos dolog az életemben az, hogy rengeteget utazom. Egyébként ugyanazt csinálom, amit a többiek, és ugyanúgy: vásárolni megyek, főzök, görkorcsolyázom, mint bárki más.
- Érdekes tulajdonságok lehetnek önben, hisz egyfelől az olasz temperamentumot, másfelől a köztudottan angoloknak tulajdonított hidegvért örökölte. Hogyan fér meg önben ez a kettő?
- Meglehetősen jól, úgy gondolom. Ez az énem része. Anyukám az olasz, apukám meg a gyakorlatias oldalam. Alaptermészetemet - a józan észt, a megfontoltságot - apámtól örököltem. De mivel mindkettőjük tulajdonságai megvannak bennem, forróvérű olasz is vagyok. Ezért is foglalkozom annyit a küzdősportokkal... hogy lehiggadjak - néz rám mosolyogva.
- Akik látták például a Zsaru az űrből című produkciót, vagy találkoztak Önnel személyesen, tudják, hogy Ön nem csak rezzenéstelen arcú, igazságért küzdő harcos, hanem jó kedélyű, vidámságot kedvelő ember is. Szeretne ön több humoros darabban játszani?
- Nagyon örülnék neki! Érdekes lenne. Talán könnyebb is, bár lehet, hogy maga a munka nem is lenne annyira vicces. Az emberek a Hegylakó-beli szerepem miatt komolynak könyveltek el, ezért is szeretnék több komikus darabban játszani.
- Ön hogyan vészeli át a nehéz időszakokat az életében?
- Emlékszem arra az időszakra, amikor körülbelül két évig nagyon rosszul mentek a dolgaim. Csak egyre tudtam gondolni: arra, hogy rendben, egyszer majd minden jobbra fordul. Ahányszor csak azt mondtam magamnak: "Hidd el, jobb lesz!", "Hidd el, jobb lesz!", történt valami, ami nem engedett mélyebbre süllyednem. Végül egy év múlva tényleg jobbra fordult minden. Azt hiszem, az egyetlen dolog, amit ilyenkor tehetsz, hogy pozitívan gondolkodsz, mert a fény, a világosság mindig ott van előtted, csak néha előfordul, hogy nem látod a kanyartól. Ezért tehát mindig csak előre kell nézni, és menni töretlenül, mert különben visszazuhansz a mélybe.
- Mi az, amit leginkább értékel az embertársaiban? (Egy munkatársban, egy barátban, egy barátnőben...)
- Azt hiszem, az őszinteséget. Szeretem, ha valaki őszinte hozzám. Néha nehéz ugyan megtenni, de egy igaz barát mindig megmondja neked az igazat, még akkor is, ha megbánt vele.
- Ön filmet forgat, színjátszó csoportot vezet, forgatókönyvet ír - azt hihetnénk, hogy szerteágazó tevékenységei mellett nem sok ideje marad mással foglalkozni. Ön azonban rácáfol erre, hiszen évek óta foglalkozik rászoruló gyerekek megsegítésével. Létrehozott egy alapítványt is, melynek P.E.A.C.E. a neve. Miért vágott bele?
- Szerintem fontos az ilyesmire időt szakítani. Számomra az élet nem arról szól, hogy mim van, hanem az útról, amit megteszek. Majd a halál előtti pillanatban nem az lesz a fontos, ami a birtokomban van, hanem az, hogy mit értem el az életben, mennyit tudtam segíteni másokon. Szeretném jobbá tenni a dolgokat, és azért foglakozom ezzel, mert ezt súgja egy belső hang, erre ösztönöz a lelkem.
- Van valami különös indoka annak, hogy Ön úgy döntött, a gyerekeket támogatja? Sokan különböző állat- vagy természetvédő szervezetekhez csatlakoznak.
- Úgy hiszem, a probléma a társadalomban rejlik. Veszélyes dolgok leselkednek manapság mindenkire. A gyerekek azonban a jövő ígéretei, ezért nagyon fontos, hogy milyen hatások érik őket. Kötelességünk a lehető legtöbb módon támogatni fejlődésüket, hiszen tizenöt-húsz év múlva tőlük függ majd, milyen lesz a világ, amelyben élünk.
Van egy kép, amit nagyon felháborítónak tartok. Még mindig előttem van, pedig évekkel ezelőtt láttam - meséli felhőssé vált tekintettel. Egyszer, amikor néztem a híreket, pont a közel-keleti problémák idején, mutattak egy apát, amint éppen egy fegyvert ad a kisfia kezébe. Szörnyű érzés volt látni, ahogy egy gyereket az erőszakra tanítanak. Az erőszak semmit nem old meg, mindig van egy helyesebb út a probléma megoldására - teszi hozzá látható felháborodással.
- Minek a rövidítése a P.E.A.C.E.?
- A "peace" szót szerte a világon ismerik és megértik, ezért szerettem volna valamilyen kapcsolatba hozni a gyerekekkel. Csak azt nem tudtam, hogyan. Azonban miközben néztem a betűket, egyszerre csak rájöttem: hiszen minden benne van ebben az egy szóban! Így lett a Protect, Educate, Aid Children Everywhere szavak rövidítéséből P.E.A.C.E. az alapítvány neve. Célunk az oktatási körülmények és színvonal fejlesztése, a tanulásra ösztönzés, az életkörülmények javítása, a védelem; azaz segíteni és segélyt nyújtani a gyerekeknek szerte a világon.
- Milyen területei vannak a gyerekek megsegítésének?
- A legelején, amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, indítottunk egy programot, "Az iskola megváltoztatja az életedet" volt a neve. Közismert emberek segítségével igyekeztünk az iskolai oktatás színvonalát javítani. Minden egyes híresség külön tanított egy-egy osztályt, így nagyjából 6-7 osztály tudásszintjét sikerült emelni. Fejlesztettük a gyerekek olvasási, rajzolási, koncentrálási készségét, hogy később könnyebben és önállóan is tovább fejlődhessenek.
Ezt hatalmas eredménynek érzem. Én is foglalkoztam 2-3 emberrel, de e mellett maga a szervezés óriási energiát vett igénybe, és nem volt rá annyi időm, amennyit szerettem volna. Ezért úgy döntöttem, hogy létrehozok egy szakszerű vezetőséget és szervezetet. Mára már szerte a világon önkéntes munkatársaim vannak. Nos, így indult ez a tevékenységem.
Amikor 2004-ben a cunami katasztrófa történt, és a testvérem - aki maga is thaiföldi lakos - felhívott, rögtön mondtam neki, hogy segítek. Úgy tűnt, a legjobb módja ennek az, ha minél több pénzt szerzek. Felkerestem hát különböző embereket, akikkel megszerveztünk egy árverést. Az első ilyen aukción a Hegylakó kellékei találtak új gazdára, és a befolyt összeg már egyetlen alkalom után 43 ezer dollár volt.
Tehát ami elveszett, azt a P.E.A.C.E. megtalálta újra abban, hogy különböző híres film, televíziós, sport tárgyakból és kellékekből újabb aukciókat szervez. Most már több különböző alapítványt is támogatunk. Természetesen elsősorban a cunami árván maradt és otthontalanná vált kis áldozatainak megsegítésére létrehozott szervezeteket, melyből Thaiföldön kettő is működik. Van egy szervezetünk Amerikában, amely az új vesére vagy szívre váró gyerekek életben maradásához szükséges transzplantációs műtétek összegét segíti előteremteni. Harmadik szervezetünk által pedig pénzt gyűjtünk iskolakönyvekre és tanszerekre, hogy segítsük a gyerekek taníttatását Pakisztánban. Nemrég volt a harmadik - szintén sikeres aukciónk. Az alapítvány évről évre sikeresebb: csak tavaly mintegy százezer dollárt gyűjtöttünk össze, és osztottunk szét különböző célokra.
- Végezetül, álljon itt egy idézet azok közül a szeretettel teli, meleg barátsággal írt, sokszor megható üdvözletek közül, amelyeket Ön a születésnapjára kapott. Úgy gondolom, ezek a szavak mindannyiunk helyett beszélnek, ezért engedje meg, hogy én is ezzel köszönjem meg az interjút.
'May your unique light continue to shine, and may your generous and loving spirit continue to inspire all of us in our day to day lives.'
"Kívánjuk, hogy az Ön különleges lényéből áradó nagylelkűség és szeretet továbbra is inspiráljon bennünket mindennapjainkon."
Kiss Petra
Fotó: Vas Péter
www.helloinfo.hu
2006. július 18.