 Idézetek | | "Ez megszentelt föld, Hegylakó!" (Kurgan)
|
| Születésnapok |
 |
Christopher
Lambert
március 29. |
 |
Sean Connery
augusztus 25. |
|
Clancy Brown
január 5. |
 |
Beatie Edney
október 23. |
|
Roxanne Hart
július 27. |
|
Freddie Mercury
szeptember 5. |
 |
Adrian Paul
május 29. |
 |
Jim Byrnes
szeptember 22. |
 |
Peter Wingfield
szeptember 5. |
 |
Marcus Testory
május 5. |
 |
Bruce Payne
november 22. |
 |
Lisa Barbuscia
június 18. |
|
|
| Zene - The Book Of Secrets |
The Book Of Secrets: Életrajz
Fordította: Vida Andi
http://www.bibl.u-szeged.hu/~vidaa
"Ha valaki fölteszi a nagy kérdést: "Ki vagyok én?" és "Miért vagyok itt?", úgy tunik: a múltba vezeto utak megértése is éppoly fontos, mint a jövobe mutatóké, legyen az egyéni vagy kollektív, szeretetbol vagy tudásszomjból fakad-e." - Loreena McKennitt.
A "Book Of Secrets", Loreena McKennitt hetedik albuma méltó utódja az Egyesült Államokban aranylemezzé vált "The Visit"-nek és "The Mask And Mirror"-nak. Ezzel az albummal a kanadai énekesno folytatja a pán-kelta örökség kultúrájának feltárását, a lemez útlevélként szolgál és teremto ereju hídként vezet a múlt korszakaihoz.
Életet lehelve rég elfeledett versekbe, McKennitt kezdetben folk-énekesnoként szerzett hírnevet magának, tradicionális népballadákat énekelve, mint amilyen a "She Moved Through The Fair", friss és közvetlen eloadásmódban.
Három legutóbbi albumán azonban tovább tágította érdeklodési körét úgy zeneileg, mind az elbeszélo témák választása terén is.
A "The Book Of Secrets" különféle utazások során fogant, az egyik utazás a legendás Transz-szibériai expresszen zajlott, ahol az önmagát menedzselo énekesno és saját lemeztársaságának elnöke meglelte azt a nyugalmat, amire szüksége volt a "The Book Of Secrets" megfogalmazásához és elokészítéséhez. Végre arra is jutott ideje, hogy elolvassa Dante Isteni színjátékát, ennek hatása jelentkezik az album utolsó dalában, a "Dante's Prayer"-ben.
E hosszú és kalandos utazás nyugtalansága érezheto a TBOS-t benépesíto szereplok jellemén, sokat közülük mozgás és változás irányít: a "dübörgo paták" a "Night Ride Across the Caucasus"-ban; a lelki társ a "Dante's Prayer"-ben, aki "megosztja e szerény ösvényt"; Alfred Noyes költeményének, a "The Highwayman"-nek drámai feszültsége McKennitt eloadásában.
Még a külvilágtól elzárt skelligi szerzetes is csak akkor találja meg lelki békéjét a
remeteségben, miután "oly sok éven át hányódott a tengeren". Ahogy McKennitt kommentálja: "A Skellig-szigetek hihetetlenül zord helyen találhatók...távol fekszenek Írország nyugati partjaitól, messze kinn az Atlanti-óceánon. Még ma is kockázatos vállalkozás csónakkal elindulni a szigetre". Az énekesno ellátogatott Bobbióba is, Itália elso ír kolostorába, így folytatva a kutatást, hogy még mélyebben megértse az ír szerzetesség és a klasszikus európai kultúra között fennálló kapcsolatot.
"A látogatás megmutatta nekem, hogy egyesek mennyire szélsoségesen képesek elszigetelni magukat, hogy minél intenzívebb kapcsolatba kerülhessenek az Istennek nevezett lényeggel" - mondja McKennitt.
A Loreena McKennitt által megzenésített elbeszélések szoros összefüggésben állnak egymással, és különbözo motívumok keverednek bennük. A "The Mummers' Song" a bábozó munkájához kötodik, akivel Palermóban találkozott, megjelenik a dalban a padstowi Beltane-ünnep "hobby-horse"-ának emléke, és a szufi-rend, akikkel Törökországban találkozott. McKennitt finom tudása megmutatkozik könnyed és világos technikájában, ahogyan összefuzi ezeket az élményeket egy dalban. Végso soron a kutatás hónapjai csak tudattalanul támasztják alá az album minden dalát; a zenei élmény egyszeruen érzéki.
A "Marco Polo" pusztán instrumentális dal, melyet a legendás XIII. századi ázsiai utazó, felfedezo ihletett. Központi dallamvilága egy tradicionális szufi ének, melyet maga Marco Polo is hallhatott. "Az utolsó három felvétellel egyetemben ez is saját felfedezo utamat dokumentálja, melyet a zene és a történelem segítségével tettem meg. Napjaink társadalmában számos olyan mechanizmus muködik, melyek csökkentik és gyöngítik identitástudatunkat. Ezért azt hiszem, igen nagy szükségünk
van arra, hogy megtudjuk, kik vagyunk, honnan jöttünk, hová kötodünk."
Bizonyos mértékig a "The Book Of Secrets" a Loreena McKennitt eleven intellektusát szüntelenül izgató filozófiai kérdések meghatározására tett kísérlet. McKennitt szenvedélyesen kíváncsi autodidakta, a vele való beszélgetés a különbözo kultúrák közti összefüggéseket jelzo utalások tárháza.
Ugyanakkor fáradhatatlanul hangsúlyozza amator státuszát, azt, hogy hogyan nott ki a sajátmaga által gondolt hatalom és választott terület valamivé: a kelta és más kultúrák hogyan cserélték ki értékeiket és olvadtak össze a századok folyamán, s lettek mai kultúránk bonyolult szottesévé.
"Megpróbálom kitalálni, miért úgy vannak a dolgok, ahogy, és ehhez muszáj ismernünk a múltat. És ha a múltat kutatod, rájössz, hogy a történelem bizony ismétli önmagát. Ciklikus minták váltakozása az egész."
Bár a "The Book Of Secrets" legnagyobbrészt McKennitt kutatásainak mediterrán fázisát reprezentálja, o maga Mordenben nevelkedett (Manitoba), a kanadai prérik közepén, egy kisvárosban, amit írek, skótok, németek és izlandiak laknak. Erre bárki azt mondhatná: hiszen itt érték ot az elso kultúrák közötti hatások. A kis vidéki közösség legelevenebb felföldi táncosát ápolóno édesanyja és állatkereskedo édesapja nevelték.
"Nagyon szerény közösség volt. A lakosság foleg bevándorlókból állt. A túlélés volt a legfontosabb számukra... Bár a családom osei leginkább Írországból jöttek, a "keltaság" nem volt éppen jellemzo a zenei neveltetésemben vagy a mesélésben."
A Mordenben töltött serdülokor után McKennitt tágabb világba vágyott. Eloször Winnipegben, a gombamód szaporodó, kelta népzenét játszó klubokban tunt fel.
"Az elso lépés a kelta zene volt. Az egész hangzás szinte ösztönösen húzott magával, és jármuvé vált, mely a történelem kutatásába hajt, úgy, ahogy sosem tudtam volna elképzelni." - idézi fel Loreena.
Winnipeg már jóval kozmopolitább szellemu város. Itt Loreena rövid ideig állatorvosi tanulmányokat folytatott, mielott végleg letelepedett volna Stratfordban, (Ontario), ahol hamarosan felfigyeltek zeneszerzoi és eloadói tehetségére a Nemzetközi Shakespeare-fesztivál színieloadásain. McKennitt még ma is itt él, egy vidéki farmon talált otthonra.
A Yeats-versek, a breton hárfás Alain Stivell, Planxty és a Bothy Band iránt érzett szeretete képessé tették McKennitt-et arra, hogy átérezze az ír népzene líraiságát. Amikor 1982-ben eloször utazott Írországba, ugyanezt a líraiságot fedezte föl az országban és az emberek szellemiségében.
Hazaérkezése után a frissen felkavart kelta hevületet egy Yeats-interpretációba oltotta: A "Stolen Child" feldolgozásába. Saját lemezkiadó társaságot alapított: a Quinlan Road-ot, 1985-ben (egy "csináld-magad" könyv adta az ihletet: Diane Sward Rappaport: How To Make and Sell Your Own Recordings), és elkészítette az Elementalt, egy kilenc dalból álló kazettát. Másolatokat gyártott róla, és saját kocsijából árulni kezdte, eközben a legközelebbi kapcsolatba kerülve közönségével, utcai zenészként.
Ahogy McKennitt levelezési listája növekedett, kávézókban, könyvesboltokban adták hírét szájról szájra, egész jelentos hallgatósága alakult ki. Az egyre növekvo hallgatóság együtt érzett vele, miközben McKennitt szakítva a hagyományos kánonnal, mindig azt kereste, hogyan hozhatja harmóniába saját hangját egy osi énekhanggal. Különösen büszke a "Bonny Portmore" felvételre, ami a "The Visit"-en található. Ez a rejtélyes ballada az osi brit tölgyek elvesztését siratja, amiket valaha pogány törzsek imádtak még a kereszténység megjelenése elott. Soha nem volt aktuálisabb, mint épp manapság, amikor az osi erdok megmentéséért folyik a harc.
Az Elemental-t egy karácsonyi dalokból szerkesztett válogatás követte, a "To Drive The Cold Winter Away" (1987), majd az ezt követo "Parallel Dreams"-ben (1989) McKennitt megtette az elso lépéseket a kultúrák közötti "megtermékenyülés" felé. Ezzel egyidoben megbízatást kapott a Kanadai Nemzeti Filmtanács által jóváhagyott "Nok és Spiritualitás" c. filmsorozat zenéjének megírására.
McKennitt fejlodésében fordulópontot jelentett az 1991-es velencei utazás.
A nemzetközi kelta mutárgyak legnagyobb kiállítása és gyujteménye Itáliában található. "Amíg nem láttam ezt a kiállítást, azt hittem: a kelták Írországból, Skóciából, Walesbol és Britanniából jöttek" - emlékszik vissza McKennitt.
Meglátva a kelta muvészet felfoghatatlan gazdagságát és sokféleségét, melynek egyes darabjait oly sokféle vidékrol, Magyarországról, Ukrajnából, Spanyolországból és KisÁzsiából gyujtötték össze, az énekesno így emlékszik vissza: "Hihetetlen örömet éreztem. Valami olyasmi érzés, hogy mindaz, amit látsz: a családod, a szüleid, a testvéreid, és akkor megérted, hogy amint az egész történelem végignyúlik napjainkig, mindez annak a személynek a kifejezodése, aki te magad vagy." Ez a megvilágosodás teljesen megváltoztatta McKennitt zenéjét.
Az osi hangzású tambura megszólaltatása vezeti be következo albumát: "The Visit" (1992). Az album új irányba mutat merész, filmszeru Shakespeare- és Tennyson-értelmezésével, és egy szokatlanul felkavaró Greensleeves-feldolgozással (a balladát VIII. Henrik írta.)
Ez a folyamat 1994-ben éri el csúcspontját, a "The Mask And Mirror"-albummal. McKennitt következo állomása Galícia, Spanyolország kelta szöglete, majd a XV. századra a zsidó, iszlám és keresztény kultúra ötvözodésének színhelye. Ezt a korszakot ma is aranykorként emlegetik, a nyugati civilizáció fejlodésére mérhetetlenül nagy hatást tett ez a korszak.
McKennitt zenei látomásának különbözoségével jól megfér függetlensége, mellyel berobbant a zenei üzletvilágba. "Azt hiszem, az, hogy farmer- és vidéki környezetbol jöttem, megtanított arra, hogyan lehetek sikeres a magam erejébol. Nem esik nehezedre kreatív problémák megoldása, ha ilyen környezetbol jössz. Ha valaki nagyon akar valamit, felturi az ingujját és belevág."
Amikor McKennitt úgy döntött: itt az ideje az ipari intézményesülésnek, akkor aláírt
egy különleges üzleti szerzodést a Warner Grouppal. Ez az üzlet nagyon gyümölcsözonek bizonyult, lehetové tette, hogy lemezei több mint negyven országban elkeljenek. A "The Visit"-tol kezdve, a Warner lett McKennitt forgalmazója, ugyanakkor o maga felügyel az alkotás és a reklám minden szempontjára.
Az egyetlen muvésszel fémjelzett Quinlan Road közben megnyitotta második irodáját is, Londonban. Loreena ettol kezdve szinte minden idejét London és Stratford közt ingázva tölti, millió dolgot figyelemmel kísérve, melyek nélkülözhetetlenek a zenei üzletben befutott nemzetközi karrierhez.
A kutatás-felvétel-turné ciklusok új fázisának izgalmas kezdetekor McKennitt úgy értelmezi a karrier ívét, hogy azért mélyed el a múltban, hogy ezáltal a jövore reflektálhasson.
"Rendkívül szerencsésnek tartom magam, amiért képes vagyok rá, hogy tehetségem jármuvét kíváncsiságom és képzeloerom üzemanyagával hajtsam. Ez lehetové teszi számomra, hogy emberi mivoltunk nagyobb mélységeit tárjam föl, és az emberi feltétel ily módon kézzelfoghatóvá, jelentoségteljessé válik. Ez megtanított arra, hogy miközben kollektív történelmünk csúcspontján vagyunk, és a nap végére
nemcsak hogy többé-kevésbé ugyanazok voltunk és vagyunk, hanem talán több dolog köt össze minket, mint amennyi szétválaszt. Ez olyan ero, melyben hinnem kell."
Albumai (dalszövegek, fordítások)
• The Visit (Bonny Portmore)
• The Mask And Mirror
• A Winter Garden: Five Songs For The Season
• The Book Of Secrets
|
|
| Hegylakó: történetek | |
| Bejelentkezés | |
|
| Üzenőfal | Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
| Fight Spam |  |
|
HEGYLAKÓ
Megnézem! Látam azt arészt de kiesett a tudatomból, hogy ő is benne van, Kiváncsian várom.
