 Idézetek | | "Számos életet éltünk már, te meg én. Olyan dolgokat láttunk, amit a legtöbb ember soha nem fog megérteni." (Connor MacLeod)
|
| Születésnapok |
 |
Christopher
Lambert
március 29. |
 |
Sean Connery
augusztus 25. |
|
Clancy Brown
január 5. |
 |
Beatie Edney
október 23. |
|
Roxanne Hart
július 27. |
|
Freddie Mercury
szeptember 5. |
 |
Adrian Paul
május 29. |
 |
Jim Byrnes
szeptember 22. |
 |
Peter Wingfield
szeptember 5. |
 |
Marcus Testory
május 5. |
 |
Bruce Payne
november 22. |
 |
Lisa Barbuscia
június 18. |
|
|
TOVÁBB >>>
1964-ben alakult angol zenekar. Eredeti felállás: Roger Daltrey ének; John Entwistle basszusgitár; Keith Moon dob; Pete Townshend gitár, billentyusök, ének.
Kevés olyan együttes van a rock történetében amely annyira tele lenne ellentmondásokkal mint a Who. A formáció négy tagja, négy eroteljes de egymásnak teljesen ellentmondó személyiség. Mindez szorosan hozzátartozik az együttes sikereihez de kudarcaikat is ebben kell keresnünk. A 60-as évek meghatározó figurái voltak és a 70-es években készült munkáik a zenetörténet szerves részét képezik. A négy zenész már az iskolában együtt muzsikált.
Elso komoly próbálkozásuk 1962-ben a Detours nevu formáció volt. A zenével amit játszottak nem is volt baj, ám az együttes neve semmitmondó volt. Rövid ideig próbálkoztak High Numbers néven, majd a végleges névválasztás erdményeképpen ok lettek a Who. A négy ifjúban sok tehetség rejlett, ezt fedezte fel Chris Stamp és
Kit Lambert, a két producer, akik egy filmhez kerestek igényeiknek megfelelo zenekart.
1965-ben megjelent elso nagylemezük, amelynek címadó dala, a "My Generation" ezen idoszak fiataljainak egyik legnépszerubb dala, mondhatni proteszt jellegu himnusza lett. A Who a komoly, politikai témájú szerzemények mellett a slágeresebb számoknak is hagyott helyet, mint például az "I Can't Explain" - vagy az "Anyway, Anyhow, Anywhere", a "Substitute", a "Happy Jack" és talán a legkedvesebb, játékos dal, a "Pictures Of Lily". A dallamosabb számokat kezdték követnia rockosabb, keményebb nóták.
A menedzsment hatására kialakult a Who imágója. A zenészek orjöngtek a színpadon s a hangszeres szolók után gyakran összetört a gitár vagy a dob. A szállodai szobák romhalmazzá váltak, - Daltreyék kiszórták az ablakon a tv-ket, a bútorokat, sot a portások szerint- még a szonyeget is. Bár ez a magatartás nem állt messze a zenekar tagjaitól, azért inkább üzleti fogás volt. A rockbiznisznek jó reklám volt, hogy az egyszeru sorból kiemelkedett rockzenészek mennyivel többek mint az átlagember.
Megtehetik, hogy azt az értéket tegyék tönkre, amire gyermekkorukban annyira vágytak, ami a szívük vágya, álma volt, például a drága gitárt. A gitártörés ettol fogva jelkép lett.
A Who zenéjének korai 1964-68 -as rithm&blues korszakát a "Magic Bus" címu lemez zárta le. Az addigi, foleg populáris zene helyett új, stílusteremto rockzenével próbálkoztak.
Megírták a Tommy-t, az elso rockoperát. Ez a dupla lemez igazi rockzenei remekmu, amely a Who talán legértékesebb alkotása. A Tommy-t Ken Russel 1975-ben filmre vitte. A filmben a Who tagjain kívül szerepelt Jack Nicholson és Eric Clapton is.
1969 augusztusában az együttes hírneve tovább nott azzal, hogy résztvevoje lehetett a Woodstock-i fesztiválnak. Az elso este fellépo Who elvarázsolta a hallgatóságot. A zene jól szólt, Townshend szolói és az eközben véghezvitt tornamutatványok elbuvölték a rajongókat, hát még az, hogy a fellépés végén a gitáros leakasztotta hangszerét és a több száz fontot éro gitárt egy elegáns mozdulattal behajította a közönség sorai közé.
A zenekar a 70-es években sem vesztett népszeruségébol. Kis változásokkal, de ugyanazt a jó zenét produkálták. 1971-ben megjelent a legendás Who's Next címu album, amely rocktörténeti érdekesség. A lemez borítóján a négy zenész éppen "sürgos dolga" végeztével távozik egy nagy kohasábtól. Az eredeti terven nem szikla, hanem egy óriási Marshall erosíto szerepelt. 1973-ban ismét egy dupla lemezzel és
egyetlen gondolatcsoport köré írt, tematikus LP-vel jelentek meg. A Quadrophenia filmen is látható volt 1979-ben. Az együttes tízéves közös munka után egy kis pihenot tartott. A tagok szolóban dolgoztak, igyekezvén megvalósítani azokat a zenei törekvéseket melyek a formáción belül nem valósulhattak meg. Daltrey filmszerepeket vállalt és mint színész is hírnévre tett szert. A zenekar továbbra is járta a koncerteket és a bulikat.
Egy ilyen buli után történt még 1970-ben, hogy a bolondos dobos, Keith Moon Bentley márkájú kocsiját egy csapat skinhead vette körül. A sofor kiszállt, hogy félrezavarja a borfejüeket, de Moon aki be volt love, elvesztette a fejét, menekülni próbált és halálra gázolta saját soforjét.
A folyton bohóckodó dobos sajnos a drog rabja volt, 1978 szeptember 7-én kábítószertúladagolás következtében hunyt el. A többiek illoen meggyászolták társukat, de úgy döntöttek, hogy nélküle is folytatják munkájukat. Kenny Jones-szal a Small Faces egykori dobosával kiegészülve további korongokat adtak ki, de sikerük már nem volt a régi. 1979-ben megjelent a "The Kids Are Alright" címu film, amelynek témájául az együttes addigi története szolgált.
A 80-as évek nem kedveztek a Whonak. A banda öregedo zenészeivel már nem tudott az ifjusághoz közelférközni. 1982-ben megtartották búcsúkoncertjüket és húszeves fennállás után feloszlottak.
Ezzel azonban nem ért véget a Who története, mert ezt követoen, foleg Daltrey és Entwistle erofeszítéseinek köszönhetoen még néhány koncertturné erejéig, illetve néhány lemezfelvételre még összejött a banda.Utoljára 1996-ban a Hyde Parkban adtak koncertet.
1998-ban Roger Daltrey nem engedte, hogy Robert De Niro megfilmesítse Keith Moon életét a Moon The Loon címu könyv alapján.
A Who mindezek mellett egyike marad a rock legendás és örök életu zenekarainak.
Nagylemezek
• My Generation (1965)
• The Who (1966)
• A Quick One (1966)
• The Who Sell Out (1967)
• Magic Bus (1968)
• Tommy (1969)
• Direct Hits (1969)
• The Seeker (1970)
• Live At Leeds (1970)
• Who's Next (1971)
• Closer To Queen Mary (1971)
• Meaty, Beaty, Big&Bouncy (1972)
• Quadrophenia (1973)
• Odds&Sods (1974)
• Tommy (1975)
• The Who By Numbers (1975)
• Who Are You (1978)
• The Kids Are Alright (1979)
• Face Dances (1981)
• It's Hard (1982)
• Rarities (1982)
• Once Upon A Time (1984)
• Who's Last (1984)
• The Who Collection (1985)
• Talkin Bout Their Generation (1993)
• 30Years Of Maximum R&B (1994)
• Live At The Isle Of Wight (1996)
• Best Of Who (1999)
• BBC Sessions (2000)
TOVÁBB >>> |
|
| Hegylakó: történetek | |
| Bejelentkezés | |
|
| Üzenőfal | Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
| Fight Spam |  |
|
HEGYLAKÓ
Megnézem! Látam azt arészt de kiesett a tudatomból, hogy ő is benne van, Kiváncsian várom.
