 Idézetek | | "Amit meg kell értenetek az, hogy engem nem a játék érdekel." (Jacob Kell)
|
| Születésnapok |
 |
Christopher
Lambert
március 29. |
 |
Sean Connery
augusztus 25. |
|
Clancy Brown
január 5. |
 |
Beatie Edney
október 23. |
|
Roxanne Hart
július 27. |
|
Freddie Mercury
szeptember 5. |
 |
Adrian Paul
május 29. |
 |
Jim Byrnes
szeptember 22. |
 |
Peter Wingfield
szeptember 5. |
 |
Marcus Testory
május 5. |
 |
Bruce Payne
november 22. |
 |
Lisa Barbuscia
június 18. |
|
|
| Zene - Brian Harold May, Roger Taylor, Freddie Mercury, John Deacon |
Brian Harold May
1947. július 19.-én született London közelében, a middlesexi Hamptonban. Hampronban járt gimnáziumba. Lonnie Donegan, a Shadows, a Ventures és Buddy Holly hatására kezdett gitározni tizenöt éves korában. Igaz, a bandák, amelyekkel játszott, csak addig jutottak, hogy néhány próbát tartottak egy garázsban. (Brian: "Egyik banda sem ment semmire, mert nem volt saját számuk és nem vették komolyan a dolgot.") Ám volt egy társaság a hamptoni gimnáziumban, az Others, amelyik 1964-ben kirukkolt az 'Oh Yeah' egy változatával.
Mayrol tudni illik, hogy mindenkivel szívesen zenél. Ebbol gondolják sokan, hogy tagja volt ennek a zenekarnak. Sajnos, nem így történt. Míg az Others rövid ideig a dicsoségben fürdött, s 'The Sands' címmel egy másik dallal is kijött, Brian nagyszabású tervével volt elfoglalva: saját tervezésu elektromos gitárján dolgozott.
A Fender Stratocastert, amelyre vágyott, nem engedhette meg magának, ezért kezdett apja segítségével gitárt tervezni magának. Apának, fiának egyaránt volt gyakorlata a fával, fémmel való munkában, Brian pedig meno volt fizikából, így a feladat nem is volt olyan nehéz, mint amilyennek látszik... Bár anyagválasztásuk egy kicsit furcsának tunhet. (A gitár masszív mahagóni testét egy kétszáz éves tuzhely borításából faragták és a tremoló-egység rugóit egy öreg motorról mentették át!)
May ezen a barkácsolt "tuzhely"-gitáron játszotta lemezre a Queen összes slágerét, és a mai napig ez a kedvence színpadon és stúdióban egyaránt. Mindössze 8 fontjába került: ennyit költött anyagra.
1967-ben beiratkozott a londoni Imperial College fizika szakára. Úgy gondolta, hogy a tanulás mellett zenélhet is, ezért kirakott a hirdetotáblára egy cédulát, hogy zenekarhoz társakat keres. Az egyik jelentkezo Tim Staffel basszusgitáros/énekes volt, ot követte Roger Taylor dobos.
"Úgy láttuk, fantasztikusan jó dobost találtunk. Néztem, ahogy a dobot hangolta. Még soha nem láttam ilyet. Teljesen profinak tunt" - mondta késobb Brian.
Roger Taylor
(eredetileg Roger Meddowes-Taylor) 1949. július 26-án született a norfolki Kings Lynnben. Nyolcéves volt, amikor a családja Cornwallba költözött. A szülei nem értették meg zenészi ambícióit, mégis több helyi bandában játszott, eloször gitározott, végül megállapodott a dobnál, és mellette énekelt.
Meghajolt szülei akarata elott. Londonba ment és fogászatot tanult a London Hospital Medical Schoolban és a witechapeli Hospital Medical Schoolban. Egy év elteltével úgy döntött, egy életre elege van a fogakból, és biológiával kezdett foglalkozni az Imperialon.
May, Staffel és Taylor együttese Smile néven népszeru lett a londoni pubok és egyetemek világában. Hallgatóságukat foleg az Imperial adta. May addig (1968) kitüntetéssel vizsgázott fizikából. Az Imperialon posztgraduális képzés gyanánt infravörös asztronómiával foglalkozott.
A Smile három tagja a tanulás mellett komolyan vette a zenei karriert is, de annyira tapasztalatlanok voltak, hogy aláírtak egy elonytelen szerzodést.
A Mercury amerikai cég Angliában semmilyen komoly bázissal nem rendelkezett, mindössze terjesztési megállapodásai voltak. Velük szerzodött a Smile, s John Anthony producerrel.
Bevonultak a stúdióba. Az eredmény az 'Eart' kislemez volt. A dalt Tim Staffel énekelte. A hátoldalon a 'Step On Me' a May-Staffel-duó eloadásában. A lemez megbukott, jórészt azért, mert az USA-ban dobták piacra (mindenféle támogatás nélkül). Angliában nem került forgalomba, s az együttest a Mercury szép csendben ejtette.
Ez lehetett az oka, hogy Tim Staffel kivált az együttesbol és szólókarrierrel próbálkozott. A Smile anyaga megfelel a kor igényeinek (érezheto a hatása az elso két Queen-albumon), de Staffel hangja feltehetoen nem alkalmazkodott volna a változó követelményekhez annyira, mint utódjáé... így aztán lehet, hogy távozásával még jót is tett.
1969 nyarára May és Taylor igencsak elvesztette kedvét a zenében. May osszel munkába állt, egy londoni általános iskolában tanított matematikát, s közben nem tudta eldönteni, folytassa-e a kutatómunkát. Tim Staffel makacsul kitartott elhatározása mellett, hogy szólókarriert csinál. Létrehozott egy új bandát, a Humpy Bongot, amelynek o volt az énekese. Idoközben az a srác, akivel Staffel közösen bérelt lakást, beszállt Roger Taylor használtruha üzletébe a Kensington Streeten. Ez a srác korábban muvészettel foglalkozott, és igen határozott elképzelései voltak arról, hogy hogyan kell egy popzenekart vezetni. Freddie-nek hívták.
Freddie Mercury
mint Frederick Bulsara született 1946. szeptember 5-én Zanzibárban. Ez a sziget most Tanzánia része. Neve és születési helye ellenére Freddie szülei angolok voltak, apja brit diplomata. Freddie Indiában Bombay-ban járt iskolába tizenhárom éves koráig, amikor is a család hazaköltözött Angliába.
Gimnázium után az Ealing College of Art-ba iratkozott be, ahová Pete Townshend is járt a Who-ból, Ron Wood a Faces-bol és a Rolling Stonesbol és Roger Ruskin Spear a The Bonzo Dog Doo Dah Band-bol. Freddie-t - mint a kor muvészeti foiskolásainak többségét - izgatták a popzene lehetoségei. Olyan zenekaroknak, mint a Sour Milk Sea és a Wreckage kezdett dalokat írni és céltudatosan igyekezett megformálni színpadi egyéniségét. A nevét is megváltoztatta. Mercuriusról, az istenek mitológiai hírnökérol nevezte el magát Mercury-nak. Feltehetoen úgy érezte: üzenetet hoz, küldetése van.
May és Taylor hajlandók voltak meghallgatni Freddie elképzeléseit, bár May úgy döntött, tovább folytatja tanulmányait. Mercury terve elég egyszeru volt. A Led Zeppelin "keménységét" kell új vizuális megoldásokkal kombinálni. Eroszakosság + pop-érzékenység = siker. Miért is ne? David Bowie ekkor még folkénekes, egyetlen szerencsés popsikerrel. A ragyogás, a csillogás még nem jött divatba (Freddie-re várt a dolog!), a nyilvánvaló modell Jagger volt. Freddie javasolta, hogy a bandát hívják Queen-nek. Miért is ne?
"A muvészeti foiskola megtanít arra, hogy figyeld a divatot, és mindig egy lépéssel elobbre legyél!" - magyarázta új társainak.
A Smile basszistája, Tim Staffel mutatta be Freddie-t Briannak és Rogernek. Brian a mai napig nem felejtette el, hogy Freddie, amikor meghallgatta a Smile anyagát, rögtön ezt mondta: "Miért vesztegetitek ilyesmire az idot? Eredetibb dolgokat kell csinálni. Sokkal demonstratívabban kéne tálalnotok a zenét. Ha én volnék az énekesetek, másként csinálnám."
Mayt és Taylort megkeserítették a Smile-lal szerzett tapasztalatok. May fáradságot nem kímélve készített egy gitárt, amely volt olyan jó, ha ugyan nem jobb, mint bármely készen kapható.
Freddie-nek nagyon határozott elképzelései voltak az eloadásmódról. Mindannyian intelligens, jól képzett fiatalemberek voltak, akik könnyen találhattak volna jól fizetett "normális" állást. Ám, ha már rockzenekart alapítottak, komolyan is vették, és sikerre akarták vinni. Ezért lassan haladtak. 1970-ben csak próbáltak, dalokat írtak (mind a hárman), csiszolgatták az anyagukat, s olykor baráti bulikon játszottak.
Nem akartak semmit sem elsietni. A legenda szerint hat basszusgitárost nyuttek el villámgyorsan, mielott kikötöttek volna a szerencsés hetediknél, John Deaconnál.
John Deacon
Leicesterben született 1951. augusztus 19-én. Leicesterben járt gimnáziumba, és néhány helyi tinédzser csapattal zenélt, mielott Londonba ment volna elektrofizikát tanulni. Bár néhány évvel fiatalabb volt a többieknél, hamar beilleszkedett.
"Nagyon csendes volt, mégis egyszeruen tudtuk, hogy o az igazi. Alig szólt hozzánk." - mondta Brian késobb.
Freddie megtervezte az együttes emblémáját és ezzel minden készen állt a nyilvános fellépéshez.
1971. júniusában léptek föl eloször mint Queen-együttes Horsney-ban a College of Estate Management-ben.
John Deaconnal vált a Queen a rockvilág egyik legstabilabb együttesévé.
John: "Valószínuleg én voltam az egyetlen négyünk közül, aki kívülrol tudta nézni a bandát, mert én érkeztem utolsónak. Tudtam, hogy van benne valami, de egészen biztos mégsem voltam benne... egészen a 'Sheer Heart Attack' c. albumig." |
|
| Hegylakó: történetek | |
| Bejelentkezés | |
|
| Üzenőfal | Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
| Fight Spam |  |
|
HEGYLAKÓ
Megnézem! Látam azt arészt de kiesett a tudatomból, hogy ő is benne van, Kiváncsian várom.
